Magyarországon egy picit
Elbúcsúzni jöttem volna. Sétálok a Pasaréti úton.Gyermekkoraim,44 évem szeletei Árnyas sárgásra világított gesztenye.Júlia utca. Figyelem mi lesz bennem,de csak egy köszönöm. Nézem,hogy megjegyezzem. Azt mondom magamban a Torockóitcànak,ami a forràsa lett az elköltözésrmnek,és a Pasa36 nak,hogy " helló.Nem megyek messze."(Görögország nincs messze.Télleg.) a medencémbe nyilaló fájdalom az egyetlen válasz. "Ok.Messze megyek"-próbálkozom..( Costa Rica jövő nyáron vitorlással?) Ugyanaz. "Visszajövök"- mekkora kurva vagyok De ugyanaz a nyomasztó hirtelen feltűnt ok nélküli fájdalom medencetájon,baloldalt. "Nem megyek sehova" Megadtam magam,csak a próba kedvéért,de egy pillanatra igazán. Ugyanaz. "Mindenhol vagyok,mined pillanatban." Azonnal múló fájdalom. Mos komolyan.
