Otopos és az Új Szövetség

augusztus 30, 2021

Magyarországon egy picit

Elbúcsúzni jöttem volna. Sétálok a Pasaréti úton.Gyermekkoraim,44 évem szeletei Árnyas sárgásra világított gesztenye.Júlia utca. Figyelem mi lesz bennem,de csak egy köszönöm. Nézem,hogy megjegyezzem. Azt mondom magamban a Torockóitcànak,ami a forràsa lett az elköltözésrmnek,és a Pasa36 nak,hogy " helló.Nem megyek messze."(Görögország nincs messze.Télleg.) a medencémbe nyilaló fájdalom az egyetlen válasz. "Ok.Messze megyek"-próbálkozom..( Costa Rica jövő nyáron vitorlással?) Ugyanaz. "Visszajövök"- mekkora kurva vagyok De ugyanaz a nyomasztó hirtelen feltűnt ok nélküli fájdalom medencetájon,baloldalt. "Nem megyek sehova" Megadtam magam,csak a próba kedvéért,de egy pillanatra igazán. Ugyanaz. "Mindenhol vagyok,mined pillanatban." Azonnal múló fájdalom. Mos komolyan.

Kicsit eltávolodtunk egymással a blogtól,annyi lett a fizikai teendő.Megtaláltam Jorgost,aki már hét éve fáradozik,azon a dolgon,amit én is szerettem volna valahol,-és hol,ha nem ezen a szigeten-,megvalósítani. Egyelőre szavakat sem találok,talán annyit,hogy megleletem amiért jőttem,a megérzéseim és a karmám végül elvezetett a saját történetembe,mert engedtem történni végre,és sosem mondtam nemet.

Sok-sok dolgot szeretnék megoaztani veletek,de most pl. rohanunk csöveket venni egy boltba,az építendő új biowc-khez,mert rengeteg új lakó érkezik a héten a farmra.Jorgossal üzlettársak lettünk,és sok azép romos házat mutatott a hegyoldalban,igen olcsón.Most úgy érzem,örökké itt szeretnék élni.Halálom után is.Csak görögökkel vagyok,és tanulom a nyelvüket.