Magyarországon egy picit

Elbúcsúzni jöttem volna.

Sétálok a Pasaréti úton.Gyermekkoraim,44 évem szeletei Árnyas sárgásra világított gesztenye.Júlia utca.

Figyelem mi lesz bennem,de csak egy köszönöm.

Nézem,hogy megjegyezzem.

Azt mondom magamban a Torockóitcànak,ami a forràsa lett az elköltözésrmnek,és a Pasa36 nak,hogy 

" helló.Nem megyek messze."(Görögország nincs messze.Télleg.)

a medencémbe nyilaló fájdalom az egyetlen válasz.

"Ok.Messze megyek"-próbálkozom..( Costa Rica jövő nyáron vitorlással?)

Ugyanaz.

"Visszajövök"- mekkora kurva vagyok

De ugyanaz a nyomasztó hirtelen feltűnt ok nélküli fájdalom medencetájon,baloldalt.

"Nem megyek sehova"

Megadtam magam,csak a próba kedvéért,de egy pillanatra igazán.

Ugyanaz.

"Mindenhol vagyok,mined pillanatban."

Azonnal múló fájdalom.

Mos komolyan.