Paros és Antiparos

 Megérkeztem az általam ismert világ legcsodálatosabb helyére, egy olyan 3-4 napja, de nem számolom már.Na, de elmondom azért az elejétől...

  Antiparos sziget,csak Parosról, komppal közelíthető meg.A távolság a két szárazulat közt 8km, amit nyáron lelkes turisták és helyiek versenyben próbálnak átúszni, és sokan meg is érkeznek, a többieket kiszedik hajók... :) 

  Paros gyönyörű, gazdag, csodás hely, nagyon bírtam, vagy 4napig. Itt kezdett nyomasztóvá válni a középgazdag, és dúsgazdag francia nagymamák társasága, a végtelen sok szálloda és idegenforgalomra alapozott étterem, a beépítettség, a kifésült strandok, és a tömeg.

Utam Parosról Antiparosra

  Már épp kezdtem elveszteni a lendületemet, és beletespedni a körülölelő luxusba. Paroson a képalkotásommal is kezdtek problémák kialakulni, és a figyelmem is csökkent. Először is belesétáltam a kedvenc Redmi Note 9 Prommal a tengerbe, ami azonnal meghalt, és a helyi Germanos telefonboltos srác unottan közölte, hogy ez mindennap megtörténik kb., és 99%, hogy nem is fog a kiszáradás után működni. Mindent megpróbáltunk, dirib-darabra szétszedve szárogattam két napig, de hiába, egy kijelzőcserét, talán akkucserét is meg kell ejtenem, ha hazaértem.

A leghíresebb krétai "Zóna" terméke a legális, 45% CBD-t és kevesebb mint 0.2% THC-t tartalmazó marijuana, amit a fotóboltban vettem...

                                    A gyerekek laminált kis rajzaikkal a környezet védelméért...

   Telefon nélkül nem maradhattam, és hétfőn, a helyi Cosmote ( a legnagyobb szolgáltató ) boltja előtt óriási sorállás volt, mert egy három napos ünnep után, mindenkinek akadt befizetnivalója, vagy problémája. A sorban nem idegeskedve, nem egymás sorrendjét figyelve, hanem beszélgetve, nevetgélve telik az idő.. Az előttem lévő ősz hajóskapitány és neje, (akik eredetileg hollandok voltak), a kérdésemre, hogy mik a legjobb,legnomádabb, legrusztikusabb szigetek, ahol alig van turista, megjelöltek pár kisebb szigetet.. Kassost, lent Karpathos mellett, Anafit, Amorgost, és Antiparost is említették..illetve Tilos szigetét, amit végig nézegettem, de a nomen est omen vonatkozása miatt valamiért nem terveztem annyira megközelíteni a török partokat..

  Megdöbbentett, hogy a két idősebb hajós tökéletesen képben volt a magyar belpolitikai helyzettel, a legújabb politikai sokkokkal, látszott, hogy valamikor sokat jártak kishazámban.Pár perc beszélgetés után a legnagyobb elképedésemre a következőt mondta egyszercsak:

"Té égy KIS MALAC vogy!"

   Látva a megrökönyödésemet, hogy ezzel ő is tisztában van, mégegyszer elismételte, de nem kezdtem elmondani neki, ez miért vicces.És kijavítottam, hogy NAGY malac vagyok, hamár, de biztosíthatom, de Orbánhoz képest kicsi.. Vettem egy Xiaomi Redmi Note 10 5G-t, 200 euróért. Akkor még nem is sejtettem, hogy az szivacsnak, és tengerisünnek öltözött reakciós, imperialista erők el fogják rabolni a zsebemből a szuper kis vízálló kamerámat is Paroson. Pár rossznak kellett történnie, azt éreztem.

  A kamerát nem pótoltam itt, és megnézve a szimpi arcokat akik a kompra vártak, eldöntöttem, holnap átköltözöm Antiparosra, hátha találok kicsit nomádabb helyszínt.

Soul made in Paros

  Sifnoson már sikerült összevesznem klasszul Dvel, de miközben kiabáltunk egymással, és mérgemben belegázoltam a tengerbe,láttam a vigyorát is. Én tettem le a telefont.Totál abnormálisnak gondolom, ha valaki a szeretet és barátság ellen ilyen erővel tiltakozik,vagy ha erről kell veszekedni valakivel, akárkik is legyenek a résztvevők, ez nonszensz. Ő erőszakként és zaklatásként éli meg az évi 2 A4-es oldalnyi levelet, amit időnként írok neki. Oké.Nem fogok.Akkor ez lesz.Bár, megint nem sikerült tövestül kitépni, sem megutálnom,de a barátkozásról letettem.Nem érdemli meg,hogy komolyan vegye bárki.Fáj, persze, az ilyen mértékű nem megértettség, és elutasítottság. A csalódás, hogy hittem valakinek, aki serious personnak gondoltam, de nem tudja felvenni a kapcsolatot azzal a részével, aki igényelte ezt a barátságot 2 évvel ezelőtt. 

Sajnálom, én nagyon nem érzem az erőszakot, amit ő érez, sőt az utóbbi időben eléggé megingott a hitem az ilyen 'Waldorfos', környezettudatos, erőszakellenes, genderügyileg akármire fogékony, húsnemevő, szelektívhulladékgyűjtő, asszertíven kommunikáló emberekkel kapcsolatban,akik olyan erővel kelnek ki az erőszakosság ellen.... és passzív aggressziót vélek felismerni az irányítási vágyukban, az értelmezési tartományuk zártságában,és abban,hogy azt gondolják, ha 100% ők döntik el mi a lényeges a valóságból számukra, akkor is, ha ebben egy másik ember lelke szerepel.

 Mert ez az Ő életük, joguk van eldönteni, mit tesznek, kivel. Aztán másnap felülírni.Aki ezt nem követi, az erőszakos.. Ez talán az ego baja.

  Én ezt ugyanolyan erőszakos ragaszkodásként élem meg az általuk preferált valósághoz, mint ahogyan ők, az én verzióm erőltetését.Ez nem CSAK az ő életük ugyanis. 

  Az, hogy valamit tuti nem engedek kinyitni valakinek, ugyanoly makacs és erőszakos dolog, mint az aki folyton nyitogatná kénye-kedvére.. azonkívül azt is hiszem, a dologk eredeti és valódi állapota a nyitott, és nem a zárt.Az mindig gyanús, mindig beteg volt nekem.Aki titkol valamit, aki zárva van, aki mereven elfordul, az nincs rendben, a rendje nem valódi, és légvárat épít,amibe be lehet költözni, de mindig ledől.

 Sosem értettem az embereket, akik békét háborúval akarnak, vagy akik ordítják velem, hogy ők a csend barátai.Azt hiszem, ilyenkor sem a teljes önmaga, akivel beszélek..Ez még Sifnoson...és  épp kezdtem jobban lenni itt. Több, értelmes, a konrét történetet nem ismerő nő és férfi ismerősömet kérdeztem meg egyik este, hogy szerintük kimondható e,hogy egy két emberes történetben, mindig az a mentálisan/emocionálisan kevésbé defektes, aki jobban szeret a szakítás után, és kivétel nélkül mindenki (5 ember ) azt mondta: Igen. Szuperbüszke voltam erre a felismerésre pár percig, de azán magam is rájöttem, itt lehet, hogy nem is erről van szó.. Azt hiszem, erről majd írnok egy külön posztot, nem terhelném azokat, akik már fáradtak ettől a történetemtől, illetve nem is kíváncsiak rá..

      (Pároszi zöldségpiac. Nem bonyolítják.Mindenki kedves, és nem turistáknak hozzák, maguknak.)

                  (Ez a kikötőben levő kis kápolna, mellette-mögötte van a fenti zöldségpiac..)

De azért is írtam le ezt most ide, mert nem gondolom, hogy erről sokat kellene még beszélnem, vagy akár interakcióba lépnem az illetővel a közeljövőben.Nem érzem magam erőszakosnak, vagyis nem igazán, és tudom, hogy egyszer úgyis ráébred mindenki, hogy amiből kevés van az a figyelem, szeretet és az idő.Ha bárkitől kapom ezeket, figyelni fogok, hogy minél nyitottabb legyek.Figyelni fogok, hogy ne ítéljek meg valakit, akit nem értek, és nem akarok érezni sem...

Na, de hagyjuk is ezt. Azóta egészen másban vagyok, de itt gondoltam ezt érdemesnek megemlíteni...

Szóval, a komp Antiparosra nem volt már óceánjáró, mint amivel Parosra ill. Sifnosra utaztam, hanem egy sima kis kétfedeles, inkább egy Margitszigeti sétahajóra emlékeztető cucc volt.. Hátha van kép róla.. vagy valami rémes videó.. Jaj, a videókról.

 Kép:Itt már ülök a felső fedélzeten.. akik utánunk szálltak be, azoknak csak a napfénytető nélküli szákek jutottak, ami elég húzós, bár nem tart sokáig az út, kb 25 p...

Angyalkák!Egy beismerést kell tegyek... Én egyáltalán nem tudok videót vágni, sem rögzíteni, sem adjustolni, mert hiába végeztem el ezt meg azt a tanolyamot ezügyben, sosem gyakoroltam.Azt hittem, majd itt jól beletanulok, és egyáltalán, nem lehet ez oly borzasztó nehéz...template-ek, wizardok, és googlebá majd segít, és max nem lesz valami nagy szám, de látszik az, hogy hol vagyok... 

Hát, végül is ez lett, leszámítva, hogy de: elég nehéz úgy megcsinálni jól, hogy sosem gyakoroltad. Rémes felvételeket készítettem, egy igen szar kis kamerával (Rollei 54 AC), de ez nem reklámfilm, vagy mozi, ez egy akciókamera, és arra való, hogy a bringások eséseit, és az ejtőernyősök remegő kezét, búvárok örömeit és boldog fejét rögzítse, haveroknak. Kéretik így megtekinteni. Minden remeg, mozog, és ugrál a videókban majd, de sebaj, ha megtanulom ezen, és esetleg nem megy el a kedvem közben ettől, majd lesz jobb felszerelésem, és addigra talán tudásom is, hogy jól csináljam azt, amit most ultrabénán.Nem hiszem, hogy az emberek egy RED kamerával kezdik..mondjuk, biztos nem is evvel.Az SJ9 max sokkal-sokkal jobb volt a maga kis 3 gyroszkópos stabilizátorával..

A hajóúton végre teljesen boldog voltam.Kiváló idő, süvítő tengeri szél, 35 fok, kedves, fiatal arcok a kompon, szuper aprócska szigetek mindenfele, és a hajósok egymásnak köszöngető, egymásra licitálgató hajókürt-jelzései..Megérkeztem végül arra a szigetre, ahová vágytam mindig. Antiparos a neve, és már a térképen szemeztem vele, meg olvastam, hogy a hetvenes évektől kb. kétezerig ez volt a hippik egyik Mekkája..

Az Antiparosi kikötő legközelebbi kocsmából

Azt is hallottam, hogy a hely megváltozott, már nem szeretik annyira az alternatív turistákat, akik mezítláb, félmeztelen, színes, szakadt cuccokban.. hogy miért? mert elriasztják a sokkal tehetősebb francia és holland nagymamákat, szupermodelleket és yachttulajokat, akik  nyilván sokkal többet költenek.. 

Szerencsére már hírből értesültem, hogy a sziget egyik végében, a fővárostól, Chorától 1000m-re, van egy camping, ahol az egész hippi-styled nomád kempelés 1978-ban kezdődött, és a világ legjobb kempingjeként tartja számon sok internetes portál...

A helyet egy család üzemelteti, egy csodás család. Szépek, kedvesek, igaziak, és komolyan gondolják a vendéglátást.Minden aspektusát. Viszont békénhagynak.Ahogy megláttam a sátraknak szánt spotokat, illetve a lakosságot, rögtön tudtam: na, egen. ezért jöttem,ez az én helyem, és végre elengedhetek, kiengedhetek mindent, és itt már csak azt és avval kell tennem, amit akarok, és akikkel akarok, lehetek hangos, egyenes, őszinte, intenzív, sokat beszélő, meg minden, ami sokakat nyomasztani szokott...

Najó, mutatom a kempinget kicsit, és kéretik nem beszólni a videó minősége és egyéb általad sokkaljobbantudott dolog miatt, mert ez van, és kész.Majd lesz jobb. Főleg, ha nem kell lebutítanom 200MB alá, hogy feltölthessem..

A helyhez tartozik egy fa, ami állítólag a legöregebb cédrusféle Európában, 1400-1500 éves, és biztosan sok rázós kapcsolaton van túl. A hely feloldott,átmosott, és lecsendesített.

 Ennek szellemében szeretném folytatni. És letennék a turisztikai leírásokról. És a sorrendiség szigorításról is. feltöltöm, amit úgy érzek, hogy fel kell, és leírom, amit úgy gondolok. Aki ismeretterjesztő izére vágyik, az úgysem olvassa ezt. Egyébként meg: tegyétek meg, hogy hozzáadjátok a blogot a newsfeedetekhez, mert ígyértesülhettek a frissítésről, én meg pontokat kapok egy valahol, ami jó majd valamire.Nem lesz reklám a blogban, megígérem.

Szeretnék eltekinteni attól is, hogy minden fotót kommentálnom kelljen, lesznek bejegyzések, ahol csak a képek magukban, és később esetleg kiegészülnek kommentárokkal, de mivel igen nehét utazni, élni, , feltölteni,editálni, írni hozzá egyszerre, kedvemre való lenne, ha egyszerűsíthetném a folyamtot úgy, hogy mégse maradjon ki senki semmiből, akit érdekel a helyszín...