Na, miután benyeltem, hogy lehúztak a SIM kártyára, gyorsan fogtam egy kevésbé hiénafejű taxis öregembert, és megmutattam neki a foglalásomon szereplő címet, majd kértem, álljon meg egy autómatánál, mert kártyaleolvasót nemigen láttam nála.
Jóarcnak tűnt, persze, angolul csak a szükséges 10 szót, de a görögök evvel szuperül elvannak, az összes korcsoport..
Nem húzott le, útikönyv szerinti árat kért, és megérkeztem egy szuper, eddig ismeretlen részébe Athénnak, ahol, mint már említettem, 30 éve nem jártam.Érdekes módon teljesen élesen megvan az akkori hostelünk helye, elrendezése a fejemben.
Ez nem az a hostel vót.
Ez kívülről elég semmilyen, habár imádom, ha olyan magasan van az első ablakpárkány,
és olyan széles,
hogy az utcafronton az ablakba cirmolva lehet teázgatni, etc...
Aminek volt tetőterasza, és volt két naagy dormitoryja, emeleteságyakkal,tizenhét élőlény részére,és egy nagyon cuki (állitolag) tulajdonosnője van, akiről a rutinosabb, már alkalmazottként is üzemelő
régi lakók mind azt mondták: " ő egy nagyon, nagyon, nagyon jó ember"..Mondjuk én nem találkoztam vele, de a szóbeszéd szerint ő mindent figyel a kamerákon keresztül.Tényleg.. Milyen dolog lenne ha a Nagy Testvér Nagyon Jó Ember lenne? Ez fel sem merült eddig persze.
Direkt kerestem ilyen dormitoryt, aludhattam volna simán két euróval drágábban bárhol.De ezeken a helyeken az up-to-date infókat, és hasznos kapcsolatokat simán be lehet gyűjteni, szóval must-have.
A beléptemkor egy Abraham vagy hasonló nevű, feltűnően izraeli göndör srác fogadott. Hát, ja, kérem, a nagy világmértű összeesküvés...
Abraham azt mondta magáról, ő egy MilkyWay-hez (Tejúthoz) hasonló helyen él, az a neve: BananaWay.. és hozzátette, miután végigmért: "I think you would like it there.."
Ezt látod, ha kilépsz az utcára nappal, a hostelből.
Ez meg itt a "nappalija" a hostelnek, autómatákkal, valódi műfával.Éreztem, hogy az én helyem ez..Mikor megláttam a bonsait az asztalon.-
Szóval a guidance nem hagyott cserben eddig..
Ez a hostel teteje, és amilyen majom vagyok, nem a kilátást fotóztam..
Picit megmutatom, milyen sleep-boxok voltak a dormitoryban.. Azé ez nemszar. És hárman voltunk először, egy perui és egy angol lánnyal, aztán lett mindenki hétvégére..
Na, szóval, péntek este megismerkedtem a lakosság közül egy remek fej, angolul törten beszélő lánnyal, aki hosszan hallgatta a tirádáimat arról, milyen iszonyat jó csajok élnek Belgrádban,sőt hol milyen nők élnek, akik miért jók.. ( :( nem tudom miért nyomom nőknek nőkről, mindig.. ), a csaj arca sem rezzent, majd miután befejeztem, megkérdeztem, hová valósi, milyen ország szülötte.. mire rávágta, hogy mint belgrádi lány, értékelte az előbbi szólómat...
Hiába. Vak is talál tyúkszemet.Egyből összehaverkodtunk, bár ő mondta másnap megy tova, de így is eszembe juttatta Bouwinát, Beneficióból, aki nagyon hasonló, ez az utazva erős,magányos farkasnőstény karakter volt. Szeretem az erős nőket.
A hétvége alatt,megnéztem UFC 263-at, megtaláltam Athén egy remek szendvicsbárját,
Ami amikor épp zárva van, akkor így néz ki,...
és egy Goody's burgerest, ahol kivetettem a tévedésből hamburgerbe mászott mindennemű ( smokey and nonsmokey) majommézt...Itt kajáltam, nagyjából napi 8 burgerrel elvoltam. Hát, mit mondjak, ha valami ízlik, nem vagyok egy nagy kulinár, vagy mi.
A hétvégén csak két dolgot kellett beszereznem: egy lakatot, ami a hostel és hotellakók örök barátja, és egy búvárkést, amit ugye reptetve nem lehetett hozni, de nagyonmuszáj, folyton.Ja, meg sétáltam környék utcácskáin, ahol a régi Kazinczy utca egy luxus változata került elém:
(most pár képet feltöltök, szöveg nélkül, majd szöveg lesz úgyis elég..
Line up, manapság....Garbarek ? Olafur Arnalds?
Na, eszmondom... jobboldalon a leszbibár, amiről hamarosan szó leszen..
A görög Schweppes nem csak nyomokban (12%>3%) tartalmaz narancslét..
Európában a jobb helyeken, a szelektív köztéri szemetes a default...
Vajon ilyen lesz az én pálmám is, ha megnő?
Ott épp vacsiznak. Technopolis a hely neve, nemigen szeretnék ebben a cuccban enni..
Athéni graffiti, ami tetszett... a Csibepunk 2077 flashback mián..
Na, és ha beszereztem mindent, a hétfői, olcsóbb komppal elhúzok az első szigetre, amit kinéztem: a kerámia és fazekasság európai szülőhelyére: Sifnosra utazom.Közben, mivel a lassabb járatú hajót választottam ( 5 óra, kettő helyett), megnézhetem a kikötőből Kythnost, Serifost és elhaladtunkban Keát is... majd mondom, ezek milyenek, mik, és miért érdekesek, vagy nem...
Kicsit diavetítés íze lesz, de mindegy, majd kialakul, elkezdem így:
Távolban a kitudjamelyik sziget. Talán Kea.Kihajózáskor erre nézett az orra a hajónak.
Ennek a hajónak...
Elindulunk, és az emberek arcát egybefújja a szél.. :
Napfénydárdák és az utolsó pac-man falatka
Ez Kythnos sziget, nem túlságosan változatos rideg világa. A kopár vulkáni sziklákon alig él meg növényzet.Athénhez közeli, olcsóbb nyaralósziget. A görögök Dunakeszije, vagy mittomén.
Aki kíváncsi, annak
itt majd jól elmondom, miféle sziget ez, akit nemannyira érdekel, az csak maradjon szépen itt, a fedélzeten, mint én is tettem ottan..
Szuper arcok szálltak fel viszont, akiket nem kellett bíztatni, hogy igyanakzenéljenek afedélzeten...
Na, majd azt is előkeresem a kameráról eccercsak..
Na, és ez már Serifos sziget felé útban.
Serifos sokkal nagyobb dolog. És bonyolult hegylánc alkotja, benne klassz kis völgyekkel. Serifosról is van
pár szó.Láttam pár német túristát leszállni, és sajnos a Kythnoszon felszállt gitáros csapat is eltűnt ezen a szigeten..
Kábé itt kezdődik a vívódásom avval, hogy milyen emberek vesznek körbe. Itt kezdem el megérezni, hogy újra vagyok, a hajón, ahol fúj a szél, széteszi az agyam a teljesen sík horizont élménye, a sós víz párája, a hullámok hangja, és a madarak röpte, kríkegése közben.
Jó. Ez már hasonlít az életre. Állok az orr fölötti fedélzeten és titanikfashem van, aztán felnézek a kapitányra/kormányosra, aki egy napfényszűrős üveg mögül engem bámul, hogy mit szenvelgek, megyünk, mindjá ottvagyunk, oszt kész.
Csinálom szorgalmasan a képeket, videókat, mert még nem tudom, hogy milyen minőségűek lesznek, először használom ezt a wishes gopro imitációt,
és kb a Redmi Note 9-es képei a jobbak. Még azt sem tudom, hogy nemsokára elvesztem a kamerát, és ennek is örülni kéne.. de hát, ilyen ez. A hajó megy tovább. Elkezdem szabadabban érezni magam. Még azért alkalmazkodási feszkóban, és zsizseg minden az agyamban.Jóleszez.
Ez Serifos ugyanolyasmi kikötője.
Alapvetően az összes kikládi sziget kikötője nagyon hasonló. Minden vulkáni ...
... meg fehér
És végül elhagyjuk Serifost, és megindulunk Sifnos felé, ami jó és szép dolog...
Ez itt Sifnos messzirűl
A hatéves kislányok sikongattak a hajón, és odanéztem ( a másik oldalon), hogy: ja, megy le a nap... Ezt közismert tény, hogy fölösleges fotózni.Max csinálsz egy közepes giccset. A Nap energiája nem 2D-síthető...
Hatodik óra út a vízen a matrózoknak is elég uncsi lehet. Nem tudom, kik várták jobban az út végét. Én nem.
Na, és kiléptem Sifnos, az európai kerámia egyik szülőhelyére, az első szigetre, amit otthon kiválasztottam a sok-sok érdekes hely közül.Nem tévedtem. Hangulatos, Kalamares nevű kikötő-városkába érkeztem, mindenütt helyes parti bárok, pálmák, nem nagyon van senki, kb két-három turista lézeng ( jövőben turi-nak hívom őket, mert a túrázáshoz semmi közük,a turihoz sokkal több.. )
Elnavigáltam a lemerülő telómmal a
Makis campingig, ami egyáltalán nem szar hely, sőt.
Kellemes, rurális helyszín, tulajdonos, aki a VIP lakosztályt adja, de csak az első két napra, aztán sajnos jönnek családok, és nekik kell, onnantól a sátorhelyeket mutatja, hogy azok is milyen jók.
Pont elbírtam a három zsákot..
A VIP egy kempingben, az egy átlagos a hotellakó szintje
Éjjel a kilátás, amit még csak sejtek...
Sok sok macska szanaszét, én megörülök a nagyon kultúrált szobának, 100% tengerrenéző balkonnak, és elkezdem összeszedni magam, hogy meglátogassam a tengert végre, édesistenem, de nehéz volt csak nézni.Mindig ez van. A hajón már érzem, ugranom kéne, na, nem az itt elégciki, meg a be tud nyelni szépen egy ekkora böhöm maga alá,általában kibírom, hogy kiszállunk a hajóból, de aztán...
..... a Sifnos-i bejegyzés következik...
Most elképesztően szeretném már, hogy ne pótolnom kelljen a lezajlott napok leírását, hanem a jelenben írhassam az esti kis szösszenetekben, hogy mi volt.. mert úgy kevésbé érezném musthave-nek ( magam felé akár ), és megadná ezta pszichoterápiás jellegét is a dolognak, hogy ideteszem részben, ami megesett velem Viszont most van az, hogy muszáj berohannom a tengerbe picit, mert kikapcsoltam a légkondit (sosem értettem európában mi szükség rá ),viszont rámragad minden így. 75% a páratartalom, 35fok van. Majd mindjárt folytatom..
Megjegyzések
Megjegyzés küldése