Hát helló... most már ideje elkezdenem írni a blogot, mert egy hete a szigeteken mászkálok, felveszegetek ezt azt, és csak gyűlik bennem, meg a memóriakártyákon (milyen szó már?) a sok dolog, persze, leírni sokkal nehezebb, mikor odakünn meg az égszínkék, meg türkiz tenger, tűző nap, szép emberek, elképesztő helyek csábítanak. Na, ennyit a késlekedésről..
De hogy mit csinálok itt, meg miez...
Nem tudom. Magyarországon kialakult valami olyasmi bennem, ami általános hiányérzetekhez vezetett. Próbálom feltérképezni ezeket, és azt találtam, hogy van egy állandó háttérhiány: hogy minden helyzetben olyasmit gondolok, egészen hátul, mikor valami szörnyen nehéz Magyarországon, hogy vannak helyek, életek, ahol tuti könnyebb, és röhögnek ezen.. és ezt a képzeletbeli meseországot bármelyik déli, napsütötte, tengerparttal rendelekező oszággal be tudom helyettesíteni. Praktikusan, folyton azt gondolom, ez egy nehezített pálya, és ha lenne tengerpart, és én ott is lehetnék, ezek a problémák biztosan nem ilyen szíben, erővel tűnnének fel, mert akkor ott a boldogság, az ideális, emberléptékű, végtelen természeti környezet: a tenger, a pálmák, a szépséges sziklás öblök, na, és mindaz, ami a tegner mélyén van..
Azt hiszem,ez egy őshiányérzet bennem, születésem óta Mo.-n, talán mindannyiunké. Nehéz egy országban, ahol nincs meg az egyik őselem, elemi formában. Jó tudom. Balaton. Hát igen. Azt is szeretem, de az más azért. Az nem végtelen, és mindent beborító. Valahogy a sík horizont élménye hiányzik nekem belőle..
Úgy gondoltam, ha meg szeretném jobban vizsgálni, ismerni magamat, és a működésemet.. esetleg a hiányérzeteimet és ehhez fűződő viszonyomat, legjobb, ha lehúzok egyet a hiánylistáról, és ideálissá teszem a környezetemet.És ott kezdekmajd vizsgálódni, hátha tisztább a kép, egyenesebben jövök szembe a tükörből.Egyedül, és nem tudom lehárítani a megszokott módszerimmel a felismerni valókat.
Sokáig vártam erre a lehetőségre, de erről majd később..
Lényeg az, hogy június eleje körül kicsit megpróbáltam befele figyelni, elcsendesedni, és kitalálni, hova húz igazából a szívem. Sok helyre, persze. Egyik ilyen hely,úgy képzeltem/éreztem,- ami Európában egész biztosan a legjobb nekem,- az a görög szigetvilág. eszembe jutottak az első történelemórák, Odüsszeusz sztori, amit imádtam, a görög mitológia mítikus helyszínei.. Szerintem, értitek melyik az a rész. Bár,most találkoztam nem egy göröggel, akinek fogalma sem volt sem Odüsszeuszról, sem a mitológiájukról. Amikor azt mondtam, Délosz volt a szent sziget, az Istenek szigete, csak néztek, hogy honnanarákból tud erről egy nem-görög.Azért van ellenpélda is.
Úgy döntöttem, hallgatoka megérzésemre, hogy van itt dolgom, nem hiába húz egyből ide a szívem, és elterveztem, hogy végigjárom Odusszeusz helyszíneit. Aztán megnéztem a térképen az állomásokat.Najó, ezt azért nem. SOk helyszín, és mindenhol a Földközi-tenger mentén... Spanyolország, Korzika, Tunisz, és alig van helyszín, ami ma görög területre esik.
Dobtam az Odüsszeusz verziót. Aztán nézegettem a szigetek történelmét, és láttam, hogy kb minden szigeten született isten, de leginkább Appollón, és Artemisz istenek szentélyei,szent helyei találhatóak a régióban. Akik,ugye,testvérek.
Akinek nincs meg a sztori:https://prezi.com/fscl-w__nx8w/hermesz-apollon-es-artemisz-tortenete/
Aztán Kréta jutott eszembe, és a dúvad,a Minotaurosz, és Thészeusz története, Ariadné a fonalával...
Az ember, aki bemegy a legbelső labirintoszba, minden óvaintés és rémtörténet ellenére, szembetalálkozik a beast-el, ami nekem egyből magát az Erőszakotjut tatta eszembe, legyőzi azt ( Ariadné kardjával, erőszakkal, és csellel..hm..), és utána béke lesz Knosszoszban, és úgy egyáltalán,Minosz király birodalmában.. Asszem Ariadné végül hozzá is megy a hőshöz, de az is lehet hogy nem. Nemtudom már...A happy endeket nehezen fogadom be néha, éppúgy elnézek balra, mint mikor műtenek valakit, vagy a szemét sértik fel a képernyőn/fimlen valakinek, avgy gyereket, állatot bántanak.
Szóval azt találtam ki, hogy nem találok ki semmit, és elmegyek ezere a helyekre, megnézem az európai civilizáció bölcsőjét kicsit magamnak, ami tuti, hogy Kréta, mükénéi, föníciai, stb....szerintem, ez mindenkinek megvan még.
Na, hol kezdjem az út leírását? Mondjuk legyen az, hogy bepakoltam. Kiderült, hogy a rengeteg cucc, amit azért vettem, hoyg dokumentálhassam az utat, elcseszett sok helyet foglal el, és három hátizsáknyi cuccal indulok neki. No, sebaj.Minden kell. Persze. Drón is. Hadd legyen fun, és sok légi felvétel a szigetekről.
Egy dolgot szúrtam csak el, illetve azt sem annyira, mert a jogosítványom lejárt, és a repjegyem előbbre szólt, mint ahogyan kikézbesíthett:ék volna...Mindegy, majd Anci utánamküldi.
Igy néztek ki a hátizsák-malackáim
Az utolsó két hétben roppant észnél kellett lennem, és végigverekednem magam a védettségi kártya, pcr teszt, konzuli végelmi regisztráció, görög beutazási QR kód, PCR tesz angol verziójának beszerzés-körén. Hát, ez van, így hagynak csak utazni. Nem tapsikoltam, többször elég jól szétfrusztrált, de meglett minden időre.
Közeben az első szigeteket ki is jelőltem, illetve becsillagoztam, mik a jobb helyek, és hogyan lehet ezeket összekötnöm.
Eljött az utazás reggele, és még kómásan, de boldogan indultam meg a reptérre, három hátizsákkal,hogy két és fél órával az idulás előtt odaérjek.Sima check in, nem nagyon foglalkoztak smmivel, miután látták, értem, mit várnak tőlem, és van midnen. Nem igazán izgulták halálra magukat ezen a covid dolgon, és ezt jó volt látni..
Képek a repcsiről és a reptérről:
Az indulás örömére beültem egy serre a már europeer árakon üzemelő reptéri díszkrimóba a terszon, ahol dohányozni is lehetett. A repülőút 2.5 órájából kettőt prímán, rutinosan végigaludtam.. de azért lőttem pár fotót.
Egyikre az okos, még épp wörkölő gúglmep aszonta, hogy ez az Orczy-kert, ő GPS alapján tudja. Szóval, van egy Orczy kert fotóm, közel 500-700m magasságból. Fel is tőtöttem a hely fényképeihez a gúglmeppen, hadd segitse a repülő malacok tájékozódását.
Ja, asszem, erre mondta, hogy ez az Orczy tér...
Namindegy.
A mellettem ülő teljes csendben, egyenes háttal, és rám sem nézve hallgatta a valamijét, szerintem német lehetett.Mikor leszálltunk azért rávigyorogtam.Leszálltunk Athénben, pénteken , este 7 órakkor, végre megint nem volt nejlonfólia érzésem mikor kinyújtóztam az ég alatt, megint pálma és tenger és narancsillat volt az orromban, vagy lehet, hogy csak képzeltem, de ha kimondom a szót, hogy Görögország, ezek az illatok tolulnak, ja és a görögdinnyéé.
Harminc éve voltam utoljára Athénban.Akkori szerelmemmel, Judittal, narancsot szedni mentünk. Az persze, nem igazán lett belőle, de imádtam..
Borzasztó lelkesen, és probléma nélkül vágtattam ki az arrival-ből, és megkezdtem a mobilszolgáltató reseller doboz felkutatását, lévén jó magyar Telekomom semmiféle hálózatra nem talált, noha Eu-ban felhasználható 25 GB keretem bőven elég lenne, erre nem támaszkodhattam.
Jól át is vert két kamasz a Vodafone felirat alatti kis pultba, és 64.8Euróért adtak egy 28GB netes, top-upolható új görög vodafon kártyát. Szerencsére a Revoluttal fizettem, így megreklamálhattam később ezt a sommás lehúzást, mert mint később kiderült, simán 10 Euró lett volna ez a reptéren kívül.Hm.
(Most, ugye, én már Paros szigeten, és rengeteg kaland vezetett idáig is, dolgozom fel folyamatban, töltöm föl, érem be magam.. csak kis türelmet kérek. Illetve köszönöm a megtisztelő figyelmet.. hamarosan folytatom )
Megjegyzések
Megjegyzés küldése